Feladjam? Ne adjam fel?

Ez a kérdés az élet minden területén felmerülhet az emberben. Most mégis inkább a kis önjelölt programozókhoz szólnék. Számtalanszor találkoztam már olyan emberekkel, akik programozni próbáltak, de nem igazán bíztak magukban, vagy annyi kudarc érte őket, hogy úgy érezték ezek után már biztos, hogy nekik nem való a programozás. Fel kéne adni? Ez a legnagyobb hülyeség, amire gondolhatsz! Először is fel kell tenned magadnak a címben szereplő helyett a következő kérdést:

Akarom csinálni?
Érdekel, és nem csak azért csinálom, mert ez menő?

Ezek nem nehéz kérdések. Ennyi az egész. Két egyszerű kérdésre egy egyszerű válasz. Igen vagy Nem. Kit érdekel, ha nem megy elsőre, másodszorra, sokadszorra, ha szinte szórakoztat, amit csinálsz? Persze nem olyan szórakoztató a sikertelenségek sorozata. De elárulok egy titkot. Ezt hívják tanulásnak.

Vannak emberek akiknek olyan zseniális agyuk van, hogy megússzák ezt a fázist, és egyből ugranak a "beírom a kódot és megy"-re. De nem mind vagyunk megáldva ezzel a képességgel. Azért megvan a szépsége a folyamatnak is. Számomra olyan érzés, mint az utazás. Nem, nem fogok itt mindenféle nyálas idióta hasonlatokkal untatni senkit. Ez csak színtiszta tapasztalat. Ha utazom valahova, gyakran meg sem akarok érkezni, mert élvezem az utat. Nézek jobbra, nézek balra, és ha minden nap arra járok, akkor is fel tudok még fedezni valami újat. Programozás közben is az ember felfedez új dolgokat. Valami primitív apróságra rájön, és büszke magára. Ez így jó.

Talán sokan mondták már neked, hogy gyenge vagy. Tanulni kéne, mielőtt nekiállsz valaminek. Közben tudod, hogy már nagyon régóta tanulsz, és beolvasol nekik. Mit képzelnek? Beképzelt banda. Hisz már legalább 2 hete gyakorolsz... Ez nem így megy. Én is azonnal akartam a tudást régen. De én rájöttem arra, amire neked is rá kell jönnöd, hogy a szélmalom széllel, a villanysütő árammal és a programozás türelemmel működik.

Türelem, kitartás, elszántság, önálló gondolkodásra való hajlandóság. Ezek szükségesek ahhoz, hogy valaki programozó legyen. Ha ezek nincsenek meg benned, akkor valószínűleg a fentebb feltett kérdésekre az idézetben nemmel fogsz válaszolni. Akkor pedig valami mással kell foglalkoznod. Ha viszont a válasz igen, akkor ne érdekeljen, ki mit mond. Emlékszem még, hogy kezdtem. Sokan nem hitték, hogy egyetem nélkül is lehet programozni. Majdnem elvették a kedvem az egésztől. De mégsem sikerült szerencsére. Még nem voltam egyetemista, amikor már php programokat írtam, és ezt az orra alá is dörgöltem annak, aki majdnem kedvem szegte.

Természetesen akkori tudásom épp, hogy elérte a "már tudok valamit, de még igen ronda kódokat írok" szintet. Voltak mélypontok, mikor úgy éreztem nem megy a programozás. De ugyanez a vers írással is megtörtént. Most pedig írok programokat, és írok verseket is. És élvezem. Már akkor se adnám fel, ha fizetnének érte. Nem érdekel, ha sok, nálam fiatalabb programozó van, aki jobb nálam.

Tehát, ha rám hallgatsz, sosem adod fel. Sosem adod fel azt, amit szeretsz. És ha a haladásért temérdek energiát kell belefektetned a tanulásba, akkor megteszed. De ne menj mások agyára azzal, hogy teljesen alap, brutálisan primitív kérdésekkel fordulsz hozzájuk, majd még azzal tetézed a hibád, hogy ráförmedsz azokra, akik szabadidejükben segíteni próbálnak különböző fórumokon, vagy akár MSN-en, miközben ezer más dolguk volna. De ők olyanok, akik a saját energiáikat áldozzák másokra. Azokra, akik sajnálják ezt maguk megtenni önmagukért. A saját hibáid miatt ne mást támadj! Tanulj! Vidulj! És soha ne add fel!

Kategóriák: 
Megosztás/Mentés

Hozzászólások

cseszlovák képe

Ember! Ákos!

Te egy rímelő, verselő ember vagy. Akinek oda kellene figyelni a helyesírásra is! Bizony. Az internet rögvalóságában is élő ez a fogalom. Mi, akik blogot írunk, vagy egyáltalán bármivel megjelenünk a hálón, mi vagyunk a felelősök azért, hogy olvasóink, és közülük is legfőképpen a fiatalok hogyan fognak írni a későbbiekben, milyen normákat fognak követni.

Márpedig egy felelősségteljesen gondolkodó blogoló ne írjon már ilyen címeket le: "Fel adjam? Ne adjam fel?"

Mert mi ezzel a probléma. Az, hogy rosszul alkalmazza az igekötő elválásának az elvét!
Az igekötő akkor válik el az igétől, ha az adott kifejezésbe valamilyen segédszó, módosítószó, nyomatékosító szó, kifejezés kívánkozik.
Jelen esetben a "ne" tagadószó lép be a képbe: ettől változik a szórend, kerül hátra az igekötő.
Viszont mikor írjuk egybe az igekötőt az igével? --- Természetesen alapesetben! És az első eset bizony alapeset. "Feladjam?" Ez így helyes.
Illetve.
Lehet rímeltetni is a két kérdést, de akkor - hasonlóképpen, mint a tagadószós verzióban - meg kell fordítsuk a szórendet is! "Adjam fel? Ne adjam fel?"

:)

Rimelek képe

Köszönöm, hogy szóltál. Én bevallom, a helyesírásom sosem volt tökéletes. És sokszor utána kell néznem egy-egy szónak, de hogy ezt az egyszerű szót miért írtam el, arra nem tudok mentséget :) A szabályokkal természetesen tisztában vagyok még ezen a szinten.

deejay94 képe

Nekem tetszik a cikk. Lényegre törő és egy "nagy igazságot" fejez ki. Bár nem mindig igaz, ugye Rimelek? :D Főleg, ha elakadok valamiben és csak te vagy msn-en :D

tzoli képe

Ezeket az embereket nem értem akik megakadnak egy kicsi "helyesírási" ez inkább a szép kinézethez és a jó szöveg elemzéshez érdemes.
És egyébként is kit érdekel az ilyen amikor egy ilyen remek hozzászólást olvas :D

Kazsa képe

Úgy érzem, ez a bejegyzés nekem lett kitalálva. :)

Rimelek képe

Igaz, ami igaz, rád is igaz. Sok volt az igaz, nem igaz? Nem baj :P

Új hozzászólás