Egész szám használata ciklusváltozóként sok programnyelvben gyakori, de minden programnyelven egy kicsit másképp történhet és más buktatói lehetnek. Ebben a rövid cikkben egy olyan, Bash-ben felmerülő buktatóról írok, amit talán még te sem ismertél. Tudtad-e például, hogy egy egyszerű inkrementálás vagy dekrementálás a szkript leállását okozhatja? Mondtam én...

Mutattam már az LXC konténereket, amik nagyon jól használhatók virtuális gépek helyett, de nem ez ami folyamatosan és elkerülhetetlenül szembejön ma már nem csak GitHub-on, de szakmai társalgásokban is. Sokkal inkább a Docker. Nem újdonság már, az I.T. szigeten is több oldalnyi cikket találhatsz a témáról. Ha még mindig nem vetted rá magad, hogy megtanuld, akkor itt a remek alkalom. Talán már megpróbálkoztál vele, de bonyolultnak érezted, nem működött. Könnyebb lehet először a hagyományoshoz hasonló módon elindítani egy programot a konténerben, majd haladni egyre konténerbarátabb megoldások felé, ám ezzel egyre inkább eltávolodni a korábban megszokottól. Ebben a cikkben és a mellékelt videóban azt mutatom be, hogyan konfigurálnánk egy Apache HTTPD webszervert több weboldalhoz konténerben futtatva, mégis egy még ismerősebb megoldással, virtuális hosztokkal.

A WSL2-ről már többször volt szó, mivel lehetőséget ad Windowson a Linuxos Docker konténerek erőforrástakarékosabb használatára. A Docker telepítésével viszont még nem végeztünk a konfigurációval, mert sajnos, hacsak nem Docker desktoppal telepíted a Dockert, a konténerek hálózata ütközhet a WSL 2-es gép aktuális hálózati beállításával. Erre ugyan nincs tökéletes megoldás egyelőre, én viszont találtam egy kerülőutat, amit most meg is osztok veled.

Gyakorlati példákon keresztül bemutatom, hogyan lehet konténereket létrehozni és mi a különbség konténer és virtuális gép között. Mivel szeretném, ha mindenki számára nyilvánvaló lenne, hogy nem csak Docker konténerek léteznek, ezért az LXD-t fogom telepíteni, amivel LXC konténerket és virtuális gépeket is lehet kezelni.

A korábbi WSL-es Docker cikk folytatásaként most a frissen telepített gépek elmentésével folytatom, így bármikor vissza lehet állni egy korábbi verzióra. Beállítom az alapértelmezett felhasználót is, amit az exportáláskor elfelejt a gép, illetve végig mutatom azt is, milyen állapotai lehetnek a WSl gépeknek. Ha mentést nem is szeretnél a gépeidről, de ugyanabból a disztribúcióból többet is szeretnél telepíteni különböző célokra, akkor is érdemes tovább olvasni. A videón pedig gyakorlatban is követheted a beállításokat.

Bár a WSL 2 telepítéséhez nincs szükség Hyper-V -re, mint a Docker Desktophoz, de a VirtualMachinePlatform engedélyezése is befolyásolja a többi virtualizáló szoftver működését, mint a VirtualBox vagy a VMWare Workstation. VirtualBox esetén például le kellhet tiltani a VT-x/AMD-V opciót, vagy a következő üzenet fogadhat:

Failed to open a session for the virtual machine ubuntu-dev
Cannot enable nested VT-x/AMD-V without nested paging and unrestricted guest execution

Windows 10-ben a legegyszerűbben a Docker Desktop telepítésével futtathatsz Docker konténereket. Az előnye még, hogy nem csak Linux vagy Windows konténereket tudsz vele futtatni, hanem egyidőben mindkettőt. Bár egyszerre csak az egyiket támogatja, de a konténereid nem vesznek el, amikor a két mód között átváltasz, csak a docker parancs a kiválasztott módnak megfelelő docker démont fogja látni alapértelmezetten. Előfordulhat, hogy nem akarod engedélyezni a Hyper-V feature-t, de az alapértelmezett telepítés szerint az kötelező. Én viszont mutatok egy módszert ennek kikerülésére, persze ára is van. Ha nem szeretsz olvasni, azs em gond. Dőlj hátra és élvezd az oktatóvideót.

A 2020-as év sok területen hozott változást és úgy tűnik, a Docker sem maradt kivétel. Azon túl, hogy természetesen tovább fejlődött, néhány új szabály bevezetése miatt át kell kell gondolni a korábbi használati szokásokat. Az egyik nagy előny ugyanis az volt eddig, hogy bármilyen gépen is dolgoztam, ha volt internet hozzáférésem, le tudtam tölteni a szükséges Docker image-eket, fel tudtam telepíteni több gépre is egymás után a Docker Hub-ról letöltött programokat, törölni tudtam és újra el tudtam készíteni egy virtuális gépet, hogy egymás után többször is leteszteljek egy telepítést az alaprendszerből kiindulva. Ez viszont megváltozott, amit lehet kezelni, és sokaknak fel sem fog tűnni a változás, de lesznek sokan, illetve valószínűleg már vannak sokan, akiknek feltűnt és kénytelenek voltak változtatni a módszereiken.

A korábbi cikkekben előkerültek már a függvények, amikkel egy fájlon belül is önálló egységekre bonthatók a nagyobb szkriptek, illetve egyfajta függvénykönyvtárként bárki számára átadhatók. Ez nagyon jó, de néha talán feleslegesnek tűnik egy egyszerűbb feladatra. Ilyenkor jöhetnek jól az álnevek, avagy aliasok. Más részt viszont az alias sem való mindenre és nem is minden esetben alternatíva függvényre vagy változóra. Ebben a cikkben megmutatom mindhárom előnyét, hátrányát, hogy mindig a legmegfelelőbbet választhasd.

A Docker fejlődése megállíthatatlan, persze az új feature-ök jelentősége olykor megkérdőjelezhető, de a szubjektív véleményem, hogy nagyon is jó irányba tartó. A 19.03-as verzióval megjelent a context, ami egyszerűbbé teszi a távoli Docker démonok elérését, ugyanakkor előtte sem volt lehetetlen. Tudtad-e, hogy már a 18.09-es verziótól van lehetőség akár távoli unix Docker sockethez is csatlakozni SSH-n keresztül pusztán a Docker kliens segítségével? Vagy talán nem is hiányzott, mert anélkül is meg lehet és meg lehetett oldani. Hogy pontosan miről is van szó, kiderül a cikkből.