Az előző alkalommal végigjártuk a konfigurációs fájlok újratöltésének módját SHELL szkriptekben, amihez a HUP signalt használtuk, de ennél sokkal több signal létezik. A videóbann bemutatok néhányat, amit talán még nem is hallottál, valamint arra is látsz majd példát, hogyan lehet az egyik processzből továbbítani egy másik felé a jeleket. Ez felhasználható arrra is, hogy egy több processzt indító szkript a leszármazottakat is leállítsa megfelelően, vagy éppen a leszármazottak jelezzenek a szülőnek, hogy már leállhat ő is.

Korábban megmutattam, hogy tölti újra az NginX proxy a konfigurációs fájlt, miután a docker-gen újragenerálta. Ezt a módszert saját szkripteknél is lehet alkalmazni, de a használt parancs nem működik automatikusan, hanem az egyes programoknak maguknak kell lekezelni, hogy mit kezdenek a nekik küldött utasítással. Utasítások alatt pedig most a signalokat, magyarul jeleket értjük, amikből több is létezik, most viszont kifejezetten arra fogunk koncentrálni, amit a háttérben futó démon programoknál jellemzően a konfigurációs fájl újratöltésére használunk. A videóban megmutatom, hogyan tudsz saját szkriptet írni, ami menet közben képes utasításra leálllás nélkül változtatni a beállításain.

A Docker konténerekben időnként anélkül is el lehet veszni, hogy egy három komponensből álló parancs elemeinek kapcsolatán kellene gondolkodni és megválasztani a helyes megoldást. Bár első ránézésre egyszerűnek tűnik, van azért néhány olyan tényező, amit talán te sem ismertél. A videó befejezése után viszont már te is bevetésre készen állsz majd, hogy mindig pontosan úgy fussanak a programok a konténereidben, ahogy azt megálmodtad.

A Docker konténerekben futó alkalmazások naplóbejegyzéseit általában a "docker logs" paranccsal kérdezhetjük le.
Hogyha ezt lefutattom a parancssorban, akkor minden naplóbejegyzés ki fog kerülni a képernyőre. A kérdés az, hogy hogy kerül ide. Honnan tudja a "docker logs", hogy honnan kell a naplóbejegyzéseket lekérdezni? A mellékelt videóban bemutatom a Docker konténereknél a naplóbejegyzések kezelésének alapjait, majd benézünk a motorháztető alá, miért is működik a logok lekérdezése és hogyan érhetjük el az aktuális logokat akkor is, ha a korábbi logok mentése le van tiltva.

A múlt alkalommal megmutattam, hogyan lehet úgy Docker konténerekkel konfigurálni weboldalakat, hogy előttük van egy NginX proxy, ami a különböző domainekre érkező kéréseket továbbítja különböző konténerek felé. Ezt viszont eddig egy darab konténerrel oldottuk meg, ami tartalmazta egyszerre a "docker-gen"-t, ami generálta a konfigurációs fájlt és az NginX szervert is. A "docker-gen"-nek viszont fel kell csatoltunk a Docker socket fájlt, hogy el tudja érni a Docker API-t, amiből le tud kérni információkat, hogy le tudja generálni a konfigurációs fájlt. Ilyenkor viszont, ha valaki mégis csak be tud jutni az NginX szerveren keresztül a konténerbe, akkor gyakorlatilag minden Docker konténerünkhöz hozzáfér. Ezt elkerülendő szét fogjuk választani a "docke-gen"-t az NginX szervertől két külön konténerbe, és ezek után már csak a "docker-gen" fogja tudni elérni a Docker API-t.

A hosszú tartalmak után végre lehet szusszanni egyet a következő villámtippel. Ha Windows 10-ben szeretnél Linuxos Docker konténert futtatni, akkor a Windows Subsystem For Linux is egy jó megoldás lehet, de az ilyen gépekben kiengedett portokat nem lehet elérni a LAN hálózaton. Vagy mégis? A cikkből és a mellékelt videóból kkiderül.

Minden eddigi megközelítésünk lényege az egyszerűség volt, hogy kis lépésekben haladjunk előre. Eljött az a pont, amikor már elhagyjuk a kényelmes hoszt network-öt és a konténerek saját IP-t kapnak. Ezzel viszont bonyolódik a több weboldal elérése, amennyiben minden weboldalt külön konténerben indítunk. Bár a HTTPD-vel is konfiguráltunk proxy-t, jellemzően nem azt használjuk erre a célra, hanem például NginX-et vagy HAProxy-t. A következőkben az NginX proxy konfigurálását mutatom be dinamikusan generált konfigurációs fájllal, hiszen nem tudjuk előre a konténerek IP címeit, ráadásul meg is változhatnak időnként. Innentől kezdve minden konténert, beleértve az előző alkalmakkor konfigurált fájlfeltöltőt és letöltőt, illetve alapértelmezett weboldalt is ugyanazon a proxy-n keresztül fogjuk elérni. Bár élesben a fájlfeltöltő mögötti PHP sem a parancssori PHP-ból indított webszerverrel fog működni, ezt most hagyjuk, ahogy van és csak a proxy-ra koncentrálunk.

Az előző két cikkben szó volt egyszerű konténer indításáról felcsatolt mappákkal, fájlokkal és Docker image készítéséről. A Docker Compose-zal a felcsatolt mappát is a "volumes" blokkban definiáltuk, de valójában volume-ként inkább arra hivatkozunk, amikor a Dockerre bízzuk a mappa létrehozását, és nem is feltétlenül csak lokális fájlrendszerben lehet gondolkodni. A cikkben és a mellékelt videóban viszont csak lokális volume-okról lesz szó az előző részekben elkészült webszervert kiegészítve egy fájlfeltöltő alkalmazással, ám továbbra is a hoszt rendszer hálózatán futtatva a szolgáltatásokat. Ezért egy rettentő egyszerű HTTPD Proxy-t is konfigurálnunk kell, amivel még egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz a szemlélethez, amit előbb-utóbb mindenkinek meg kell ismernie, aki egyszerre több webes szolgáltatással dolgozik konténerekbe szervezve.

Folytatjuk az utunk az előző részben indított HTTPD Docker konténer után, de már saját Docker image-et is készítünk. Ez az image még egy nagyon egyszerű megoldás lesz a koncepció megértéséhez, ami még nem a végleges, éles környezetre szánt verzió, de innentől nagyon jó úton fogunk haladni afelé. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne élesben is alkalmazni a leírtakat, de a legtöbb esetben ez még nem elég. Ha viszont egy statikus oldalad van, vagy egy állapotmentes alkalmazásod (pl. webes számológép, konvertáló alkalmazás), esetleg egy demo alkalmazásod, ami nem igényel konfigurációt sem, akkor már ezzel is el tudod készíteni.

Egész szám használata ciklusváltozóként sok programnyelvben gyakori, de minden programnyelven egy kicsit másképp történhet és más buktatói lehetnek. Ebben a rövid cikkben egy olyan, Bash-ben felmerülő buktatóról írok, amit talán még te sem ismertél. Tudtad-e például, hogy egy egyszerű inkrementálás vagy dekrementálás a szkript leállását okozhatja? Mondtam én...