shell

Van egy fajta bizalmatlanság a Docker konténerekkel szemben, aminek az egyik oka az is lehet, hogy ha a Docker image-et nem jól készítjük el, vagy az indításkor rosszul használjuk a paramétereket, akár olyan jelenséghez is vezethet, hogy a konténer leállításakor adatok sérülnek és az alkalmazás legközelebb akár el sem indul. Ez persze nem egy mindennapos dolog, de tény, hogy aki konténerekben szeretne programokat futtatni, jobban meg kell ismerkedjen a Linuxszal, a processzek közti kommunikációval, signalok kezelésével és azzal, hogy ezeket hogyan befolyásolják a Dockerfile-ban definiált SHELL, ENTRPYOINT és CMD direktívák. Ha te is szeretnéd elkerülni az említett problémát, vagy csak régóta töprengsz azon, mi történik a Docker konténerek leállításakor, akkor ez a cikk neked készült.

Az előző alkalommal végigjártuk a konfigurációs fájlok újratöltésének módját SHELL szkriptekben, amihez a HUP signalt használtuk, de ennél sokkal több signal létezik. A videóbann bemutatok néhányat, amit talán még nem is hallottál, valamint arra is látsz majd példát, hogyan lehet az egyik processzből továbbítani egy másik felé a jeleket. Ez felhasználható arrra is, hogy egy több processzt indító szkript a leszármazottakat is leállítsa megfelelően, vagy éppen a leszármazottak jelezzenek a szülőnek, hogy már leállhat ő is.

Korábban megmutattam, hogy tölti újra az NginX proxy a konfigurációs fájlt, miután a docker-gen újragenerálta. Ezt a módszert saját szkripteknél is lehet alkalmazni, de a használt parancs nem működik automatikusan, hanem az egyes programoknak maguknak kell lekezelni, hogy mit kezdenek a nekik küldött utasítással. Utasítások alatt pedig most a signalokat, magyarul jeleket értjük, amikből több is létezik, most viszont kifejezetten arra fogunk koncentrálni, amit a háttérben futó démon programoknál jellemzően a konfigurációs fájl újratöltésére használunk. A videóban megmutatom, hogyan tudsz saját szkriptet írni, ami menet közben képes utasításra leálllás nélkül változtatni a beállításain.

A korábbi cikkekben előkerültek már a függvények, amikkel egy fájlon belül is önálló egységekre bonthatók a nagyobb szkriptek, illetve egyfajta függvénykönyvtárként bárki számára átadhatók. Ez nagyon jó, de néha talán feleslegesnek tűnik egy egyszerűbb feladatra. Ilyenkor jöhetnek jól az álnevek, avagy aliasok. Más részt viszont az alias sem való mindenre és nem is minden esetben alternatíva függvényre vagy változóra. Ebben a cikkben megmutatom mindhárom előnyét, hátrányát, hogy mindig a legmegfelelőbbet választhasd.

Ha Linuxon szeretnél adminisztrátori jogosultsággal futtatni utasításokat, gyakran egy nem adminisztrátor felhasználóval lépsz be, majd a sudo paranccsal szerzel az adott utasítás futtatásának idejére adminisztrátori jogosultságot, avagy root jogot. Ugyancsak gyakori, hogy egy program elég nagyra nő, hogy a sok-sok shell script mellett, azokban függvényeket is írsz. A nagy kérdés, hogy mi van, ha ezek közül az egyik függvénynek adminisztrátori jogokkal kell működnie, de az azt meghívó szkriptnek nem. Egy részt, talán itt az ideje újratervezni, de talán megvan az okod rá és kioktatás helyett okításra van szükséged, ezért a következőkben megosztok veled pár lehetőséget. Az alábbiak megértéséhez érdemes elolvasni a Bash argumentumok és titkaik című cikket is.

A Bash egy népszerű Linux shell, amit ugyan kényelmi szempontból sokan leváltanak a termináljukban egy másfajta alapértelmezett shellre, például Z shellre, de a szkriptek továbbra is Bash-hez készülnek. Van egy-két sajátossága a Bash-nek, de az olyan alap funkció, mint az argumentumok átadásának működése néha úgy tűnik, kevés figyelmet kap, hiszen más shellekben is hasonlóan működik, nincsen benne semmi különleges. De vajon valóban így van? Ki mered jelenteni, hogy mindent tudsz róluk? Ha igen, a cikk talán nem neked készült. Régóta írok Bash szkripteket is, de mégis volt, aminek én sem voltam teljesen tudatában. Olvasd tovább a cikket és teszteld le a saját tudásodat is.

Minek irkálok ilyen scripteket? Ez speciel egyetemi szorgalmi feladat volt, s ha már megírtam ne vesszen el szegény.

A Script:

Használata:
Mentsd el "rev.sh" néven, majd futtasd terminálban:

./rev.sh ./src.txt ./dst.txt

Ahol az src.txt a fájl, amiből olvas, és a dst.txt a fájl, amibe visszaírja az eredményt. Minden második sorát az src.txt -nek megfordítja és úgy írja be a dst.txt-be az src.txt tartalmát. A két fájl neve meg is egyezhet.

Minden különleges idegen karaktert nem ismer, de a rename hívás után megadható a többi karakter mintájára új is.

Használata:
Másold a fenti forráskódot egy tolcdc.sh ( to lowercase directory content ) nevű fájlba, majd futtasd terminálban a következőképpen.

./tolcdc.sh ./mappautvonala

Ahol a ./mappautvonala annak a mappának az útvonala, amiben rekurzívan szeretnéd átnevezni a a fájlokat, mappákat kisbetűsre.