Apache HTTPD szerverekben az alapértelmezetten ".htaccess" nevű fájlokban lehet bizonyos szerveroldali, könyvtárfüggő konfigurációkat végezni, amikben a szerver újraindítása nélkül életbe lépnek. Az erről szóló leírások többnyire felsorolás-szerűek és kevéssé pontosak, nem világosak. Megpróbálom érthetően leírni, hogy bírhatjuk működésre.

Még 2009 októberében írtam cikket Hibakeresés PHP-ban címmel. Ott főként elvi megoldásokról és a forráskód megváltoztatásával történő hibafelderítésről volt szó. Kézi beavatkozást igényelt és azt, hogy el ne felejtsük a végén törölni a módosításokat.

Van azonban egy jóval hatékonyabb módszer is, amit ugyan megemlítettem már akkor is, de ebben a fejezetben konkrétan az XDebug telepítését, konfigurálását és használatát mutatom be a jelenleg általam preferált NetBeans segítségével.

A Samba megosztás beállítása talán a legjobb módszer a Debian 6 fájlrendszerének a Windows rendszerből eléréséhez, mivel a mögötte álló SMB protokollt már nem kell bemutatni a Windowsnak. Nincs szükség semmilyen speciális kliensszoftver használatára. A Debian 6 telepítésekor pedig a szervert is egy kattintással telepítésre jelölhetjük, vagy akár utólag is feltehető.

Ebben a fejezetben a Samba 3.5.6 fájlmegosztások alapvető beállításait mutatom be két megosztás elkészítésén keresztül.

SSH-ról már volt szó. Az SSHFS az SSH FileSystem. Bár nem egy teljesen új fájlrendszerről van szó, csupán az SFTP segítségével felcsatolt könyvtárakról. Leginkább Linuxon használható, de Windows kliensre is van megoldás. Ez a fejezet a Debian 6 és Windows 7 kliensek lehetőségeiről fog szólni.

Az SSH, azaz Secure Shell segítségével, ha a szerveren engedélyezve van a belépés a felhasználónknak, és a kliensgépen telepítve van egy SSH kliens program is, akkor parancssoros felületen keresztül beléphetünk és onnantól a munka olyan, mintha eleve a szerveren léptünk volna be parancssoros módban.

Ebben a részben az SSH-ról fogok írni, ami a legalapvetőbb módszer távoli munka céljából. Alapszinten pedig a használatba vétele is nagyon egyszerű.

Ha az embernek van közvetlen hozzáférése a webszerverhez billentyűzettel, monitorral, akkor bizonyos szempontból egyszerű dolga van. Odaül a gép elé, belép és használja. Ha viszont ez nem adott, vagy ezért nem utaznánk kilométereket, akkor távolról kell valahogy bejutni.

De még ha van is közvetlen hozzáférés, nem biztos, hogy van grafikus felülete. A fájlok kezelése egyszerűbb és gyorsabb, ha nem kell hosszú parancsokat gépelni, csak kattintgatni. Távoli hozzáféréssel a saját, helyi rendszerünk grafikus felületén keresztül tehetjük meg mindezt és a szerver továbbra és mentes marad mindenféle nem oda való szeméttől.

Itt a különböző lehetőségeket gyűjtöm össze, hogyan lehet távolról hatékonyan dolgozni a szerveren. A legegyszerűbb megoldástól a hasznosabbakig. Majd némelyik alapszintű beállítását később jobban is kifejtem.

Mivel az eddigiekben több program több verziójának telepítését mutattam be, ezeket nem tartottam volna jónak egyszerre automatikusan indítani a rendszer betöltésével. Így az ehhez szükséges lépéseket kihagytam. Mégis jó volna egy megoldás, amivel rövidebb utasítással és könnyebben lehetne elindítani az FPM-et, Apache HTTPD-t és MySQL-t. Bár így is kézzel kell indítani és leállítani őket, sokkal egyszerűbben. Ezt fogom most bemutatni.

Az előzőekben lépésről lépésre bemutattam egy komplett teszt webszerver összeállítását, ami már így önmagában is használható, de egyelőre még nem kényelmes a kezelése. Az első lépés a nagyobb kényelem és a virtuális gép hordozhatósága felé, az egyszerű "hosts" fájlos domain kezelés leváltása a BIND9 névszerverre, ami egy rugalmasabb megoldást tesz lehetővé.

A névszerver használatával nem kell minden gazda gépen újra felsorolni az összes IP-domain párt, csak a névszerver IP címét kell felvenni az adott hálózat névszervereként. Lehetne ez egy távoli gép is, de ha nem több gépből áll a tesztkörnyezetünk, akár önmaga is lehet.

Ebben a fejezetben bemutatom BIND9 névszerver alapszintű konfigurációját és a gazda géppel való együttműködését.

Írtam már a mod_cgi/mod_cgid és a mod_fcgid modulokról, amikkel a PHP több verzióját futtathatjuk egyszerre. A PHP FPM viszont egy ezeknél is jobb megoldás. Azért mégsem tejesen új, mivel a mod_fastcgi vagy mod_fcgid Apache modulok egyike kell hozzá. Bár előbbiről nem esett még külön szó az említés szintjén felül, most ezt is telepítjük, mivel az Apache HTTPD 2.2 nem támogatja a szükséges mod_proxy_fcgi modult a mod_fcgid használatához.

A fejezet végén tehát már ismerni fogjuk mindkét lehetőséget és mindkét webszerver képes lesz bármely PHP verziót FPM-en keresztül futtatni tetszőleges felhasználó nevében.

Előbb azonban mindenképp javaslom a PHP telepítéséről szóló fejezet elolvasását, ahol az FPM telepítéséhez szükséges konfigurálásról írtam. Valamint az előző CGI megoldásokról szólót is.