Ha az embernek van közvetlen hozzáférése a webszerverhez billentyűzettel, monitorral, akkor bizonyos szempontból egyszerű dolga van. Odaül a gép elé, belép és használja. Ha viszont ez nem adott, vagy ezért nem utaznánk kilométereket, akkor távolról kell valahogy bejutni.

De még ha van is közvetlen hozzáférés, nem biztos, hogy van grafikus felülete. A fájlok kezelése egyszerűbb és gyorsabb, ha nem kell hosszú parancsokat gépelni, csak kattintgatni. Távoli hozzáféréssel a saját, helyi rendszerünk grafikus felületén keresztül tehetjük meg mindezt és a szerver továbbra és mentes marad mindenféle nem oda való szeméttől.

Itt a különböző lehetőségeket gyűjtöm össze, hogyan lehet távolról hatékonyan dolgozni a szerveren. A legegyszerűbb megoldástól a hasznosabbakig. Majd némelyik alapszintű beállítását később jobban is kifejtem.

Mivel az eddigiekben több program több verziójának telepítését mutattam be, ezeket nem tartottam volna jónak egyszerre automatikusan indítani a rendszer betöltésével. Így az ehhez szükséges lépéseket kihagytam. Mégis jó volna egy megoldás, amivel rövidebb utasítással és könnyebben lehetne elindítani az FPM-et, Apache HTTPD-t és MySQL-t. Bár így is kézzel kell indítani és leállítani őket, sokkal egyszerűbben. Ezt fogom most bemutatni.

Az előzőekben lépésről lépésre bemutattam egy komplett teszt webszerver összeállítását, ami már így önmagában is használható, de egyelőre még nem kényelmes a kezelése. Az első lépés a nagyobb kényelem és a virtuális gép hordozhatósága felé, az egyszerű "hosts" fájlos domain kezelés leváltása a BIND9 névszerverre, ami egy rugalmasabb megoldást tesz lehetővé.

A névszerver használatával nem kell minden gazda gépen újra felsorolni az összes IP-domain párt, csak a névszerver IP címét kell felvenni az adott hálózat névszervereként. Lehetne ez egy távoli gép is, de ha nem több gépből áll a tesztkörnyezetünk, akár önmaga is lehet.

Ebben a fejezetben bemutatom BIND9 névszerver alapszintű konfigurációját és a gazda géppel való együttműködését.

Írtam már a mod_cgi/mod_cgid és a mod_fcgid modulokról, amikkel a PHP több verzióját futtathatjuk egyszerre. A PHP FPM viszont egy ezeknél is jobb megoldás. Azért mégsem tejesen új, mivel a mod_fastcgi vagy mod_fcgid Apache modulok egyike kell hozzá. Bár előbbiről nem esett még külön szó az említés szintjén felül, most ezt is telepítjük, mivel az Apache HTTPD 2.2 nem támogatja a szükséges mod_proxy_fcgi modult a mod_fcgid használatához.

A fejezet végén tehát már ismerni fogjuk mindkét lehetőséget és mindkét webszerver képes lesz bármely PHP verziót FPM-en keresztül futtatni tetszőleges felhasználó nevében.

Előbb azonban mindenképp javaslom a PHP telepítéséről szóló fejezet elolvasását, ahol az FPM telepítéséhez szükséges konfigurálásról írtam. Valamint az előző CGI megoldásokról szólót is.

A mod_cgid modullal lehetőség nyílik a PHP-t úgy futtatni Apache szerveren, hogy nem olvassa minden kéréskor a php.ini-t, de továbbra is élvezhetjük a több PHP verzió futtatásának előnyeit. Ebben a fejezetben a mod_fcgid modul beüzemeléséről írok kizárólag olyan mértékben, ami szükséges virtuális hosztonkénti tetszőleges PHP futtatásához.

A fejezet elolvasása előtt mindenképp nézd meg az előkészületekről szóló részt: PHP CGI megoldások Apache webszerveren

Javaslom a mod_cgid modullal foglalkozó fejezet átolvasását is: PHP futtatása Apache mod_fcgid modullal

Egy módja és egyben a legrégibb módja a több PHP verzió használatának Apache szerveren a címben szereplő mod_cgi és mod_cgid modulok használata. Tesztidőszak alatt jó megoldás lehet és nem igényel további külső modulokat. Ebben a fejezetben ennek beállítását mutatom be a korábban beállított virtuális hosztokon.

A fejezet elolvasása előtt mindenképp nézd meg az előkészületekről szóló részt: PHP CGI megoldások Apache webszerveren

Az előző fejezetekben igyekeztem kellően előkészíteni ezt a lépést, ahol is a beállított virtuális hosztokhoz hozzárendelhetjük a CGI-ként futtatható PHP verziókat. Már ennek is volna több megoldása. Ebben a fejezetben előkészítem a terepet a mod_cgid és mod_fcgid modul beüzemeléséhez Apache 2.4-ben és Apache 2.2-ben.

A virtuális hoszt egy megoldás, amivel egy Apache webszerver IP-től vagy domaintől függően tud egyedi szerverbeállításokat biztosítani egy webes alkalmazásnak.

Így kitalálhatunk bármilyen domain nevet, amit az adott operációs rendszer "hosts" fájljában a szerver valamelyik IP címére irányíthatunk. Innentől pedig már nem csak az IP címet, de hosszú könyvtárstruktúrát sem kell megjegyezni egy másik weboldal eléréséhez, mivel saját, rövid nevet kaphat. Feltéve persze, hogy az megjegyezhető.

Nagyobb előny viszont, hogy saját gyökérkönyvtárat kaphat a virtuális hoszt, és egyedi naplófájlokat. A különböző domainekhez tartozó könyvtárak tetszőlegesen szervezhetők. Ezzel pedig a könyvtárakra vonatkozó beállításokkal közös paraméterek alakíthatók ki bizonyos domainekhez.

Ezen kívül virtuális hoszthoz is rendelhető tetszőleges PHP verzió.

Ezt a fejezetet tehát a virtuális hosztok készítésének szentelem.

Ebben a fejezetben a PHP forráskódból való telepítéséről lesz szó Debian 6-on. Több verzió telepítését mutatom be, melyek az aktuális legújabb verziói az 5.4-nek, 5.3-nak és a már elavultnak tekinthető 5.2-nek is. Ahogy az eddigi fejezetekben, itt is a forráskódból fordításra összpontosítok. Hogy miért és hogy mire lehet számítani, arról a "Bevezető" részben írok bővebben, ám befogadható rövidséggel.