A Composer a PHP függőségkezelője, ami szintén PHP nyelven lett megírva, és jellemzően egy composer.phar nevű fájl telepítésével használjuk a projekt gyökeréből vagy rendszermappából. Éles környezetben nem szükséges a webszerveren lennie, csak a függőségek letöltéséhez szükséges. De akkor miért is kérdés egyáltalán a Dockerrel használata? Ha tovább olvasod a cikket, hamarosan megtudod.

Az előző részben megmutattam, hogyan lehet statikus tartalmakat, kliensoldali webes alkalmazásokat fejleszteni és közzétenni Docker konténerben, most viszont a szerveroldali programokon a sor. Ebben az esetben az komplikálja a feladatot, hogy már nem elég a kliensnek odaadni a programfájlokat, azokat szerveroldalon kell értelmezni. Ez persze nem feltétlen jelentene önmagában problémát, mivel az értelmező és a szerver lehet egy konténerben is. PHP alkalmazásnál viszont érdemes külön konténerben futtatni a PHP értelmezőt és a webszervert. Az alábbiakban ennek mikéntjéről fogok írni.

Alap szinten nem sokat kell tudni arról, hogy milyen hálózattípusok vannak a Docker konténerek esetén. Rá lehet bízni a Dockerre, hogy hozza létre, ami szükséges, hiszen neked az eredmény kell, nem az oda vezető út. Mégis érdemes kicsit elmélyedni benne, mivel több olyan kérdésre választ adhatnak, amire nem is gondolnád, hogy kíváncsi vagy. Még nem... Olyan szituációkra gondolok, hogy miért ilyen IP-t kapott a konténer, miért nem látod az IP címét, miért nem éred el úgy, mint máskor és mi az ördög az az ingress vagy overlay és miért volt baj, hogy letörölted. Ahogy próbáltam megérteni a hálózatok működését, magam is úgy jöttem rá, hogy eddig tévedésben éltem. Úgy gondolom, hogy most már tisztábban látok, és ezt fogom összegezni a következőkben.

Amióta a témával foglalkozom, hallottam olyan véleményt, hogy a Docker csak fejlesztésre jó, élesben nem. De olyat is, hogy élesben jó, de fejlesztésre alkalmatlan. Az igazság az, hogy mindkettőre jó, de egy sor olyan dolog van, amit másképp kell csinálni. Az is igaz, hogy karddal sem kenünk kenyeret és papírvágó késsel sem vágunk fát, tehát észben kell tartani a célt és ki kell választani a legjobb eszközt. Általánosan viszont nem jelenthető ki az alkalmatlanság. Ha valaki komolyabb webfejlesztéshez szeretné használni a Dockert, előbb tisztában kell lennie a működésével, az alapjaival, és azt is el kell fogadnia, hogy a komolyabb munkákra felkészüléshez talán sokat kell dolgoznia. Egy összetettebb webalkalmazás akár több konténerből is állhat, de most az Apache HTTPD konténerrel való munkát fogom bemutatni egyszerűbb, szerveroldali szkriptet és adatbázist nem igénylő statikus oldalakkal, kliensoldali alkalmazásokkal és azok jelszóval védésével.

Különböző operációs rendszereken különböző módon telepíthető a Docker és némelyik esetben valójában egy virtuális gép indul el a háttérben, amire a Docker démon kerül, miközben a gazda operációs rendszeren van a kliens. A telepítésről a dokumentációban részletes leírás található, de fejlesztés közben a legegyszerűbb, amikor a saját desktop Linuxodon telepíted és megúszod a virtuális gépek okozta hálózati és a fájlszinkronizációs problémákat. Ha viszont Windowson futtatsz Linux konténert, elkerülhetetlen a virtuális gép. Megfelelő erőforrás esetén egy virtuális desktop Linux telepítése is megoldás lehet, de hogy egy másik hasznos szoftvert is bemutassak, ami ráadásul hasonlít a Dockerhez bizonyos szempontból, a Vagrantot fogom segítségül hívni, hogy leírjam a Docker telepítését. A gépet előre elkészítettem és elérhetővé tettem a Vagrant Cloud‑on. Az elkészítéséhez szükséges forráskódot pedig a GitHub-on. A cikkben ismertetem a Vagrant fontosabb tulajdonságait, hibalehetőségeket és a desktop Ubuntu 16.04-ben, Vagranttal telepített, Dockert tartalmazó gép telepítésének menetét.

Megjegyzés: Ubuntu 16.04 felhasználók a Vagrant telepítését és a virtuális gép használatát akár ki is hagyhatják.