Hogyan ne írjunk szakmai cikket?

Sokan vállalkoznak szakmai cikkek írására változó szakértelemmel és tapasztalattal. Ezzel semmi baj nincs. És dicséretes, ha segítő szándékkal történik, de vannak dolgok, amikre figyelni kell, és amiket nem szabad megtenni. Megpróbálom ezeket összeírni. Nyilván az én házam táján is lehetnek problémák, de azokra majd hívja fel más a figyelmem!

Strukturáltság

A csapongó gondolatmenetek zavaróak lehetnek. Vázlat hatását keltik. Kell egy fajta logika, ami alapján a bejegyzés felépül. Az például nagyon rossz megoldás, ha nekiugorva a cikk írásának belekezdünk a téma közepébe, majd gyorsan megmagyarázzuk az elejét, aztán újra kifejtjük valahol a közepét, és a befejezés után még beszúrjuk a kimaradt részeket. Ez a vázlat, vagy a szóbeli kommunikáció működése.

Az összefüggő szöveg nehezen olvasható. Időnként új bekezdést kell kezdeni. Ha van lehetőség külön címsorok elhelyezésére, akkor hosszabb tartalomnál az is jó ötlet lehet. Ennek kérdése összefügg a tartalomjegyzék készítésével. Rövid cikknél felesleges. De hosszabbnál érdemes írni előre címeket. A rövid listát átnézve feltűnhetnek a sorrendi hibák.

Tehát az egymásra épülő részek ne keveredjenek! És lehetőleg ne legyen a fejezetek között nagy átfedés! A cikk hosszabb lesz, de a mondanivalója nem lesz több.

Érthetőség

A szakmai cikkek lényege, hogy abból valaki okulni tudjon. Tehát az érthetőség nagyon fontos. Nem elég, ha az író maga érti, mert akkor saját magának is készíthet jegyzeteket.

Helyesírás

Az érthetőség miatt fontos a helyesírás, jó központozás ( mondatvégi pont, vesszők, stb... ). Ami nem a tökéletest jelenti. Emberekből vagyunk mind. Így hibázunk is. De egy kis odafigyeléssel megelőzhető ezek elburjánzása. Szörnyű olyan cikket olvasni, ahol az ember szeme elveszik az akadályok között és háromszor kell újraolvasnia egy részt, mert kétértelmű vagy egyszerűen értelmetlen.

Igényesség

Fontos az igényesség. Ez többféle stílusban történhet. Nem kell mindenáron hivatalos nyelvezetű, unalmas cikket írni. De míg az embernek szóban van ideje kijavítania magát és újrafogalmaznia valamit, a leírt szavak megmaradnak. Az olvasó jön, megy és nem biztos, hogy visszatér.

Tehát a leírtakat többször át kell gondolni. Fel kell tenni a kérdést, hogy "Jó lesz így, vagy át kéne írnom?". Visszautalnék az "Érthetőség" kifejezésre. A cél mindig is az olvasók kiszolgálása. Nem motyoghatunk írásban, csak mert a haver így is értené.

Célközönség és stílus

A célközönség egy lényeges szempont. Nem lehet egyszerre mindenkinek írni. A cikket persze mindenki elolvashatja, de nem lehet "tudathasadva" több stílusban fogalmazni. Én személy szerint szeretem a laza stílust. Ahol közvetlenebbnek érzem a szerző mondandóját és magát a szerzőt.

Nem a királyi trónról néz le rám, hanem partnerként kezel. Ez persze nem a lazaság függvénye. Sőt, abban túlzásba is lehet esni. Bár, ha olyan a célközönség, akkor csak rajta! A lényeg, hogy akarjon segíteni nekem. A legnagyobb siker pedig úgy érhető el, ha ezt egy bizonyos célközönségre összpontosítva, az ő nyelvükön próbálja.

Témaválasztás

Az a legjobb, ha az ember olyant választ, ami nagyon megy neki. De legalább elég jól ahhoz, hogy kevés tévedésből megússza az egészet. Emellett nyilván lényeges, hogy van-e igény egy témára. Van, amiről rengetegen írnak. Van, amiről elvétve. Lehet a már agyonmagyarázott témákat is kidolgozni, de akkor nyújtani kell valami újat. Egy más látásmódot, más megközelítést.

Valamit, ami megadja a választ arra a kérdésre, hogy "Miért pont ezt a cikket olvassam el?". Ne felejtsük el azt sem, hogy mindenki más szóból ért! Talán valaki pont a mi megközelítésünkre kíváncsi. De ehhez el kell érnünk, hogy ezt tudassák is velünk. Ez nem is olyan egyszerű.

Tévedések

Senki sem mindentudó. Így lehetnek szürke foltok a témában, ami nem megy annyira. Bizonytalan a róla alkotott képünk. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy mégis belemegyünk a magunk bizonytalanságával. Az egyik út, hogy elkerüljük a téma azon részét. De azt sem érzem bűnnek, ha derekasan bevalljuk, hogy ehhez bizony nem értünk.

Így olyan kommentek érkezhetnek, amik számunkra és az olvasók számára is hasznosak. Nem azt az érezést kelti az iromány, hogy valaki úgy tesz, mintha értene ahhoz, amit csinál. Az elkerüléssel óvatosan kell bánni, mert van, ami nem hagyható ki. Különben az olvasóban is hatalmas kérdőjeleket hagyunk. Valami hiányérzetet.

Sokan fognak bele egy alapokról szóló cikksorozat írásába. Vagy csak egy ilyen jellegű, egyedülálló cikk gyártásába. Az alapokkal az a baj, hogy azt az ember tényleg kezdőknek írja. Olyanoknak, akik nem fogják érteni, ha pontatlan a definíció, vagy ellentmondások vannak az írásban. Legyenek azok ténylegesek vagy látszólagosak. A le nem írt gondolatok csak a szerző fejében létezhetnek. Viszont a túlmagyarázásnak is megvan a veszélye. Meg kell találni a középutat.

Példák

Fontosak a példák, mert abból sok minden világos lesz, ami a leírt szavakból nem elég egyértelmű. De a kettő együtt remek párost alkot. Az viszont elengedhetetlen, hogy a példákat kipróbáljuk és azok működjenek. Lehet példákat máshonnét beszerezni, de azt is ki kell próbálni. Ezen kívül érteni is kell egy elvárható szinten.

Például igen rossz fényt vet a cikk szerzőjére, ha egy olyan példát mutat, ami pont az említett szituációban jó eredményt ad, de hemzseg a hibáktól és egy hozzáértő a fejét fogja, egy nem hozzáértő pedig rendesen félre lesz vezetve. És olyan megoldást tanul meg, ami rossz. Ezzel csak árthatunk. Az ilyen összecsapott munkára utal és az igényesség bizonyos fokú hiányára. Vagy a szakértelem hiányára.

Szakértelem, kutatás, tanulás

Láttam én már olyan blogot, ahol oktatók írtak marhaságokat nagyon igénytelen formázással. Ha kisebb témára vállalkoznak igényesebb módon, sokkal nagyobb a siker.

Ne bízzunk minden forrásban! Érdemes gyanakvó szemmel kémlelni a netet. Bárki bármit írhat. Egy forrás általában nem forrás. Csak ha az egy hivatalos dokumentáció. De láttam én már abban is hibákat. Mások cikkeinél mindig olvassunk bele a hozzászólásokba! Hátha valaki megcáfolta érvekkel az állításait.

Sose bízzunk a saját tudásunkban sem 100 százalékig! Mielőtt leírunk valamit, nézzünk utána, hogy jól tudjuk-e! Meglepően sokat lehet ebből tanulni. Olyan alapismeretek hiányára derülhet fény, ami nélkül simán meg lehet lenni, de ne csapjuk be a látogatóinkat saját hiányosságaink miatt! Minden állítás igazságtartalmáról győződjünk meg, vagy fogalmazzuk át az állítást, amennyiben van rá értelmes lehetőség.

Úgy tűnhet, hogy bort iszom és vizet prédikálok, mert szinte biztos vagyok benne, hogy a fenti csapdába már beleestem. De azt hiszem, én tanultam belőle.

Források említése

Van, hogy valami fejből megy. Ilyenkor nehéz bármilyen forrást megemlíteni. Viszont ilyenkor is hasznos olyan hivatkozások gyűjtése, ahonnan szintén megszerezhetők még az általunk írt információk.

Ha viszont kutatásra volt szükség, ne legyen ciki beismerni! Akár a bejegyzés közben is beszúrhatunk linkeket a forrásoldalakra, de a bejegyzés végén illik összeszedni minden olyan weboldalt, könyvet, ami segített minket a cikk megírásában. Egy nap majd ránk is hivatkoznak és milyen jó érzés is lesz az. Ráadásul visszaellenőrizhető, hogy a szerző nem csak kitalálta, amit leírt.

Ellenőrzés

Egy cikk megírása sok idő lehet. Ezalatt az ember inkább a tartalomra, a mondandójára koncentrál. És maradhatnak, sőt, többnyire maradnak is hibák, elgépelések. Buta megfogalmazások. Zavaró szóismétlések. Minden elkészült munkát fontos átolvasni. Esetleg a publikálás előtt valakivel átolvastatni, ha van, aki vállalkozik rá. Hosszabb cikkeknél pedig akár közben is érdemes rendezni a problémákat. Majd a végén egyben az egészet.

Visszajelzés

Ez inkább az olvasóknak szól, bár a szerzőknek tudniuk kell megfelelően fogadni és tudomásul venni. Megfontolni és ha érdemes rá, megfogadni.

A visszajelzések nagyon fontosak minden publikálónak. Lehet ez egy "like" is vagy pontozás, de sokkal többet ér egy hozzászólás. Abban ugyanis nem csak egy pontszám lebeg a levegőben, hanem emberi gondolatok, érvek, tanácsok lehetnek benne. Befolyásolja a szerzőt egy irányba, hogy jobb bejegyzéseket írjon.

Nem utolsósorban motiválja a folytatásra, ha látja, van kinek írni.

Összefoglalás

  • Tartsuk tehát szem előtt, hogy kinek készül az írás! Legyünk precízek és érthetőek!
  • Készítsünk vázlatot a tervezett témáról, fejtsük ki, majd korrigáljuk és bővítsük addig, amíg megfelelő minőséget ér el!
  • Ellenőrizzük le azon a felületen, ahol majd a nyilvánossággal is megosztjuk!
  • Tapasztalat, hogy két-három átolvasás után is lehet találni még hibákat. Ne sajnáljuk rá az időt! Kérjünk meg valakit, hogy nézze át. Több szem többet lát.
  • Ne legyünk restek kutatni a témában, ha szükséges, és új dolgokat tanulni, de ellenőrizzük le a források igazságtartalmát!
  • Ne vállaljuk túl magunkat! Ha a kutatás közben túl sok ismeret hiányára derül fény, várjunk a publikálással!
  • Végül pedig hallgassunk a véleményekre és tanuljunk azokból is!
Kategóriák: 
Megosztás/Mentés

Hozzászólások

Ambrus Attila József képe

Jól összeszedted a dolgokat! Gratulálok. ...és a készülő könyvhöz is! Attila

Rimelek képe

S lám itt egy motiváló hozzászólás :) Köszönöm!

jj képe

Szia!
Több cikked is olvastam, nagyon jók!!! Csak így tovább!!!

Rimelek képe

Szia. Köszönöm a véleményt. Igyekszem :)