A fizikai elhelyezésen túl azt is át kell gondolni, hogy milyen szoftvereket használunk a szerveren és milyen módon telepítjük azt. A használt módszer függ a felelős személy szaktudásától és speciális igényeitől, ha vannak. Ezek alapján a következő lehetőségek adottak.
Előre összeállított csomagok
Ezek olyan telepítőkészletek, melyek nem csak egy webszervert telepítenek, hanem egyúttal több, kapcsolódó programot is. Úgy, mint PHP értelmező, adatbázis szerver, FTP szerver és e-mail szerver. Általában számos modult biztosítanak a PHP számára, ha nincs is mind automatikusan engedélyezve. Viszont egy igény szerinti módosítás, újabb, nem tartalmazott modul telepítése már komplikáltabb. A leggyakoribb modulok így is elérhetők. Ez pedig az általános használatra és egy kicsit többre is elég.
Aki gyors megoldást szeretne különleges kívánságok nélkül, annak ez is egy tökéletes választás lehet.
Csomagok: XAMPP, EasyPHP, WampServer, stb...
Én magam XAMPP párti voltam. Főleg, miután linuxra váltottam, amire nem is nagyon volt más alternatíva.
Komponensenkénti telepítő
Egy kicsit haladóbb, de több szabadságot adó módszer, ha az egyes komponenseket külön-külön telepítjük. Így csak az kerül fel, amire tényleg szükségünk van. Például, ha sosem szándékozunk a szervergépen e-mail szolgáltatást tesztelni, semmi szükség az e-mail szerverre. Az e-mail küldés nem annak függvénye.
Ha ezt a módszert választjuk, sokkal több segítséget is találunk a neten egy-egy felmerülő, komolyabb kérdéssel kapcsolatban, mivel a komolyabb kérdéseket rendszerint komolyabb fejlesztők válaszolják meg, akik ritkán nyúlnak az előző pontban említett csomagokhoz.
Általában ez a második fázis, amikor valaki kinövi az XAMPP-ot. A megbízható forrásokból beszerzett stabil verziók nem okoznak nagy meglepetést. Viszonylag egyszerű őket telepíteni és frissíteni, de egyszerre egy verzió kezelhető és mindig meg kell várni, amíg az adott forrásunk publikálja az egyes verziókat és hibajavításokat. Kevesebb a mozgástér a konfigurációt tekintve, holott az egyes komponensek fejlesztői szinte mindent állíthatóvá tesznek. Ez azonban épp a telepítés menetét tenné jóval komplikáltabbá. Így érthető, ha egy előre meghatározott struktúrában kerül telepítésre.
A híres hármas: Apache, MySQL, PHP
Természetesen nem csak az Apache webszerver létezik, de ez található a legtöbb tárhelyen és kezdésnek tökéletes.
További szerverszoftverek a teljesség igénye nélkül: Nginx, Tomcat, GlassFish. Utóbbi kettő Java alapú weblapokhoz.
Forráskódból fordítás
Na ez az a pont, ahol az ember kicsit felkapja a fejét és felteszi a kérdést, hogy: "Miért jobb a saját fordítás? Miért nehezítsem a dolgom még ezzel is?". A kérdések jogosak. A válasz a céltól függ.
Az előző megoldásokban nem volt lehetőség több verzió egyszerre telepítésére, vagy csak részben, ha a telepítőt összeállítók erre direkt gondoltak. Ha valaki éppen a különböző verziókban tesztelné programja helyes működését, kénytelen több verziót használni. Amihez több fizikai-, vagy akár virtuális szervert üzemeltetni pazarlás, ha az erőforrásigények vagy egyéb körülmények azt kifejezetten nem indokolják.
A másik előnye, ha valaki valamelyik komponens egy verzióját még fejlesztői fázisban ( alpha, beta, RC ) szeretné kipróbálni. Esetleg hibákat bejelenteni. Vagy csak nem teheti meg, hogy megvárja, amíg az általa használt forrásból beszerezheti a frissítéseket.
Nagyon misztikus dologra itt sem kell gondolni. Leginkább 3 parancs futtatásából áll ez a folyamat. Ezek a ./configure, make, make install. A nehézséget a függőségek okozzák. És egyáltalán egy függőség hiányának felismerése. De ebben a későbbi fejezetekben segíteni fogok.
