Debian 6 hálózati beállítások VirtualBox 4.2-ben

A VirtualBox-ban elérhető hálózat módok közül egy új virtuális gép NAT hálózattal jön létre. Ez biztosítja az internet felé a kapcsolatot. Egy webszervernél viszont szükség van a gazda gépről is elérni a virtuális gépet, amihez további beállítások szükségesek és célszerű fix IP címet is megadni. Akár többet is. Ez a fejezet főként ezekről fog szólni.

A VirtualBox-ban alkalmazható egyéb hálózati módokról a Hálózati beállítások VirtualBox 4.2-ben függelékben lehet olvasni.

IP cím beállítása

Ahhoz, hogy egyáltalán legyen mire IP-t beállítani, előbb létre kell hozni a gazda és a vendég gép közötti kommunikációt lehetővé tevő hálózati interfészt. Ez után az új interfészre hivatkozva Debian-ban rendelhetünk egy statikus IP-t a géphez. Egy géphez viszont nem csak egy IP rendelhető. Létre lehet hozni IP aliasokat is. Most ezek következnek.

Host-Only hálózat készítése

Először is egy egy Host-only hálózati adapterre van szükség. Hozzunk létre egy újat az alábbi módon:
Host-only hálózati adapter létrehozása

Az IP cím maradhat 192.168.56.1. DHCP szervert nem kell bekapcsolni, de aki szeretné, azt is megteheti.

Az újabb adapterek egy #2, #3 stb... utótaggal lesznek jelölve. Ez alapján lehet majd megkülönböztetni a kártya beállításának űrlapján. Nekünk viszont elég 1 darab.

Host-Only kártya használata

Most a virtuális gép "Konfigurálás" » "Hálózat" menüjében az első "Kártya" fülön a NAT hálózat van megadva. Ez jó! Lépjünk át a második kártyára! Engedélyezzük az adaptert a checkbox bejelölésével és válasszuk a Host-only kártyát!
Host-only kártya

Ezzel a VirtualBox oldalán elvégzendő beállításokkal készen is volnánk.

Debian hálózati interfész beállítása

Debian-ban létezik egy fájl, amiben a fent leírt kártyákra hivatkozni lehet. Az első kártya neve "eth0", a másodiké "eth1" és így tovább. Kettő most elég is lesz.

A fájl pedig a "/etc/network/interfaces"

Kapcsoljuk tehát be a VM1 nevű gépet, ami az előző fejezetekben készült el! Emlékeztetőül, a név "web" és a jelszó "password".

Szükség lesz a fájl módosításához root jogokra, így előbb azt meg kell szerezni:

sudo su

Ne feledjük, hogy a fenti parancs azért működik mert telepítéskor nem engedélyeztük a root usert! Egyéb esetben a su - root parancs használható, ahol a root user jelszavát kell begépelni, nem újra a sajátunkét.

Nyissuk meg szerkesztésre a fájlt!

nano /etc/network/interfaces

A tartalma kommentek nélkül:

auto lo
iface lo inet loopback

allow-hotplug eth0
iface eth0 inet dhcp

Fix IP cím

Írjuk a fájl végére a következőt:

auto eth1
iface eth1 inet static
  address 192.168.56.2
  network 192.168.56.0
  netmask 255.255.255.0
  broadcast 192.168.56.255

A "CTRL+O" ( O, mint Olga ) billentyűkombinációval menthetjük a fájlt. Majd a "CTRL+X"-szel be lehet zárni.

A reboot paranccsal indítsuk újra a gépet. Újra be kell lépni, de belépés után már élni fog az új hálózati interfész.

Az eth1 interfészt csatlakoztatni az ifconfig eth1 up paranccsal is lehet, de az IP első alkalommal még nem jön létre. Lecsatlakoztatni az ifconfig eth1 down paranccsal lehet. A hálózati interfészeket listázni szimplán az ifconfig-gal, de ha nem fér ki egy képernyőre, akkor görgethetővé tehető az ifconfig | less-szel. Kilépni belőle a "q" billentyűvel lehet.

Most belépve akár Windows parancssorba és futtatva a ping 192.168.56.2 utasítást, látható, hogy az ip cím tényleg létrejött és a gép elérhető.

A fájlban az auto eth1 sor jelzi, hogy ezt az interfészt automatikusan csatolja fel induláskor. Így nem kell az up és down kézi vezérlés.

Az "iface" után az interfész nevét kell írni. Majd "inet" után vagy dhcp vagy static. A fix ip-hez static kell.

Meg kell adni az IP címet. Ez az "address". A "network" gyakorlatilag az IP cím első három része. A végére pedig nulla kerül. A "netmask" első három része 255, majd az utolsó nulla. A "broadcast" után a választott IP cím utolsó részét kell lecserélni 255-re. Valójában netmask következménye, hogy csak az IP címek utolsó része változik. A broadcast cím 255, a hálózat a nulla, és az IP cím 2 és 254 között bármi. Az 1 foglalt, mert az a hálózat IP címe lett.

IP alias

Az IP alias egy már létező IP mellé felvenni egy másikat, ami ugyanarra a gépre mutat. Két új sort kell felvenni az eth1 beállításaihoz.

up id addr add 192.168.56.3/24 dev eth1 label eth1:0
down ip addr del 192.168.56.3/24 dev eth1 label eth1:0

Az IP címek mögött a /24 hasonló szerepet tölt be, mint a netmask. 24, azaz 3*8 bitet takar le az IP címből. Ami marad, az az utolsó bájt.

Ismét célszerű reboot-tal újraindítani a gépet. Majd a gazda gépből a "ping 192.168.56.3" utasítással ellenőrizhető, hogy az új IP is létrejött.

Névszerver

resolv.conf

Előfordulhat, hogy saját névszervert szeretnénk megadnia belső hálózati domainek beállítására, vagy csak egy névszerver ideiglenes hibája miatt kell egy másik. Ezt a "/etc/resolv.conf" fájlban kell megadni. Egynél több névszerver is lehet. Akkor egymás alatt, külön "nameserver" sorként kell felvenni őket.

nameserver 10.0.1.1
nameserver 10.0.1.2

A baj csak az, hogy a dhcp, ami az eth0 interfésznél kiosztja a gépnek az IP címet, gondoskodik a névszerver címekről is. Így minden újraindításkor felülírja ezt a fájlt. Ennek kivédésére két megoldás is van.

  • Az eth0 interfésznek is statikus IP-t kell beállítani, ahogy az eth1-nél tettük. Ekkor a dhcp-nek nincs semmi dolga. A resolv.conf fájl pedig megmarad.
  • Felül lehet írni a dhcp kliens alapbeállításait is. És hozzátoldani egy új névszerver címet, vagy felülírni újakkal a listát.

Az új névszerver felvételéhez az "/etc/dhcp/dhclient.conf" fájlt kell módosítani. Lesz a fájl eleje körül egy ilyen sor:

#prepend domain-name-servers 127.0.0.1;

Vegyük ki a kettőskeresztet a sor elejéről, és cseréljük le a saját névszerverünk címére a 127.0.0.1 -et!

prepend domain-name-servers 10.0.1.1, 10.0.1.2;

Fontos, hogy itt viszont kell pontosvessző a sorok végére. Nem úgy, mint a resolv.conf -ban.

A felülíráshoz a "prepend" helyett a "supersede" opciót kell használni.

supersede domain-name-servers 10.0.1.1, 10.0.1.2;

A dhclient.conf módosítása után a dhclient parancsot futtatva a resolv.conf tartalma felülíródik az új beállításoknak megfelelően. Újraindítással tesztelhető, hogy tényleg megmaradnak a fix címeink.

Saját névszerver

A saját névszerver üzemeltetéséhez kell egy névszerver szoftver. Ebből többféle is van, de az alapértelmezett a debian 6-ban a bind9. Ennek konfigurálása egy nagyobb téma, ezért csak a későbbi fejezetekben térek ki rá.

Források:
HowTo Bind A Range Of IP’s in Debian / Ubuntu Linux
Configuring Static DNS with DHCP on Debian/Ubuntu

Kategóriák: 
Megosztás/Mentés

Új hozzászólás